Szívet melengető pillanatokban és hiteles tájékoztatásban gazdag esemény kerekedett a Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány (MOHA) szeptember 12-én tartott Limfóma Világnapi rendezvényéből.

Az elhangzott előadások egy-egy további cikk alapjául szolgálnak majd a Várószobán. A sorozat első részeként az Alapítvány elnökét, Kéri Ibolyát kérdeztük, ő hogyan élte meg a szerintünk egyértelmű sikert, valamint beszámolunk arról is, hogy az Akadémiai Kiadó képviseletében dr. Bencsik Péter természettudományos szegmens vezető miként mutatta be a jelenlévőknek portálunkat. Aki egy ilyen rendezvény sikerességének kulcsára, vagy a lapunk működése mögött meghúzódó innovatív elvekre (egy-két kulisszatitokra) kíváncsi, esetleg nem tudott megjelenni személyesen a rendezvényen, olvasson tovább.


Kéri Ibolya önkéntes munkatársaival együtt hónapok óta dolgozott az orvos-beteg találkozó szervezésén és azon, hogy minél több érintetthez eljusson a rendezvény híre Budapesten és vidéken egyaránt. „Igazi csapatmunka volt: részt vettek benne orvosok, nővérek, klubvezetők, újságírók – mindenkit köszönet illet!” – fogalmazott a lapunknak adott exkluzív interjúban a MOHA elnöke.
A jelenléti íveken 175 fő aláírását számolták össze, és 17-en voltak jelen a különböző médiumoktól. Több nagyvárosból is érkeztek vendégek – tudtuk meg a pontos adatokat. A „felsőbb vezetés” is a sikert szolgálta, hiszen – bár pénteken özönvízszerű esőzéssel indult a nap – végül az időjárás nem húzta keresztbe a lufi eregetés tervét.
„Csak reménykedni tudtunk, hogy az égiek megkegyelmeznek és az előadások után elindulhatunk belvárosi figyelemfelhívó sétánkra. Sok beteg várta, hogy az üzenetével, gondolatával repülhessenek a zöld lufik az ég felé. És megtörtént a csoda! A délelőtt folyamán az eső elállt, kellemes szeptemberi időben sétálhattunk a Bazilikáig” – emlékszik vissza az elnök.
A „véletlenek” is a rendezvény fényét emelték. Kéri Ibolya így emlékszik erre: „Egy Mahgul, Holdvirág nevű hölgy gyönyörű, színes, keleti kelmékbe burkolva odajött hozzám a séta kezdetén. Elmondta, hogy Ő is küldött üzenetet, sok betegtársához hasonlóan. Amikor az önkénteseink kiosztották a lufikat, Ő kapta meg az utolsót – amelyen a saját üzenetét olvashatta! Megrendülve mutatta a kis papírdarabot.”
Az Alapítvány elnöke a sikert továbbá olyan eseményekben mérte, mint pl. hogy a délelőtti előadások után gratulált nekik „egy kedves, debreceni fiatalember”, aki már tavaly is részt vett világnapi rendezvényükön. Bevallotta, hogy Dr. Kulcsár Andrea védőoltásokról szóló előadása után átértékelte az oltások jelentőségét és kisbabájukat ily módon is védeni fogják.
A visszajelzések pedig... „Meghatott többek között egy fiatal, gyógyult hölgy vágya, amely rajta volt az egyik lufin: „Saját közös gyermek felnevelése a férjemmel.” Másnap egy bejegyzést láttam közösségi oldalunkon: „Szívből kívánom, hogy teljesüljön az álma, tegnap engedtem üzenetét az égiekhez, hogy teljesítsék kívánságát.” – mesélte Kéri Ibolya, majd így összegezte az aznap szerzett tapasztalatait: „Egyértelművé vált, hogy a betegeknek – és hozzátartozóiknak egyaránt – szükségük van egy olyan szervezetre, támogató sorstársi közösségre, ahol megoszthatják egymással nehézségeiket, de akár örömüket is. Ebben kíván a Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány szolgálatukra lenni, hiszen „Egy vérből valók vagyunk, Te és Én.”

Teljes cikk: http://www.varoszoba.hu/hirek/egy-verbol-valok-vagyunk/